2014. január 24., péntek

Prológus

Hát sziasztok, már pár éve blogolok és ez az új blogom. Nem iszok a medve bőrére nem mondok semmi hülyeséget, hisz lehet, hogy valakinek tetszik valakinek nem...nem tudhatjuk. Annyit mondok, hogy várom a komikat, feliratkozókat.
Ui: Annyit rólam, hogy női nemekhez tartozok.Remélem :p
Üdvözöl titeket
Senki Lány
                                                                                                                         


"Hajdan emlékeztem. Hajdan......"



Nem értem oda...Zöldről pirosra váltott a gyalogosok lámpája.Kezeimet gyorsan bedugtam a kabátomba nehogy, mire hazaérek jégcsapok lógjanak le róla. Kezeim a zsebemben cigarettára lelt, ami azt jelentette, hogy felmelegszem. Épp rágyújtani, amikor a lámpa zöld színűre  váltott és az óriási tömeggel elindultam a túl partra. Mint a bálna aki menekül a szigonytól úgy menekültem az óriási tömegtől. Rögtön az első étterembe bemenekültem.Egy igazi angol reggeli ütötte meg az orromat. A híres nevezetes tükörtojás, friss pirítóssal és a szokásos káva illetve narancslé, pffuj. Ennyi a véleményem ezekről. Most jöhet a jól megszokott müzlim a finom meleg kakaóval. 
-Szokásos?-nézett rám a pincér. Heves bólogatásba kezdtem. Még mindig fájt a három napja felrakatott piercing-em de igazán jó választás volt.Leültem a legközelebbi asztalhoz, ami az ablak mellett volt. Levettem a kabátom és egyéb nem szükséges ruházatom és ezalatt sapkát, sálat és kesztyűt értem. Kényeslmesen elhelyezkedtem, amikor a pincér a  reggelimmel száguldott felém.
-Köszönöm!-mosolyogtam, majd rögtön neki kezdtem. Néha néha kipillantottam az ablakon. Tömérdek ember járkált oda vissza. Különbözünk de egyek vagyunk. Egyek akik sohase különböztek egymástól.





1 megjegyzés: